Rendkívül egyszerű: több vagy kevesebb szenvedés lesz a világban attól, amit teszel?
Szabó Gábor Timur
Pszichológus
A szocialista Magyarországon születtem, végzős gimnazistaként éltem meg a vasfüggöny leomlását és jöttem Bécsbe, ahol a Julius Meinl am Graben boltjában ismerkedtem a nagybetűs ÉLETtel (amiről hamar kiderült, nem rám várt) és általában az osztrák társadalom rétegződéseivel.
Később hazaköltöztem és Budapesten jártam egyetemre és szereztem általános pszichológusi diplomát, majd elvégeztem az ELTE-PPK Tanácsadó Szakpszichológus képzést. Ez utóbbival párhuzamosan találtam rá a Bécsi Egyetem és az IOA (Integrative Outdoor Aktivitäten – www.ioa.at) posztgraduális képzésére, ahol 2007-ben sikeresen megszereztem az „Akademischer Trainer/Berater” címet.
2000 óta dolgozom csoportokkal az outdoor élménypedagógia módszerével, 2004 óta pszichológusként egyénekkel és 2012 óta párokkal és családokkal is foglalkozom.
Dolgoztam multinacionális vállalatokkal trénerként, coachként, családsegítő központban gyerekekkel és szülőkkel, pszichiátriai diagnózissal élő tartós munkanélküliekkel. Ma a CEU-n (Central European University) és magánpraxisban dolgozom pszichológusként és az ÖAGG pszichoterápiás propedeutikumán képződöm.
2004 mozgalmas év volt.
Ekkor vettem részt életem első nemzetközi konferenciáján, melyet számos további követett.
Ez az első azonban az identitásomat is meghatározó élményt adott.
2004 április 27.-én még útlevéllel léptem át a határt, de május 1.-én már elég volt a személyi igazolványom a hazatéréshez. Magyarország ugyanis az Európai Unió részévé vált.
Rendelkezésre álló eszközeimmel lelkesen vetettem bele magamat az új, európai Magyarország társadalmának formálásába.
Megalapítottuk a kéTTé Magyar Tapasztalati Tanulás Alapítványt, amely húsz éven át volt a magyar tapasztalati oktatás és kalandterápia fontos szakmai műhelye, nemzetközi szinten hazánk képviselője.
Számos nemzetközi konferenciát és képzést szerveztünk, miközben Magyarországon elsőként kezdtünk el vadon és kalandterápiával foglalkozni állami gondoskodásban élő fiatalokkal, sérült gyermekekkel és családjaikkal, vagy pszichiátriai betegséggel élő emberekkel is.
Azonban az elmúlt évek magyarországi politikai és társadalmi átalakulását megélve, egyre szembetűnőbbé vált az, hogy az emberek növekedő szenvedésében már nem csak az egyéni történetek tükröződnek, de fokozódó mértékben hatnak rájuk a negatív társadalmi változások is. Éveken át próbáltam beszélni, részt venni, cselekedni, de fokozatosan be kellett látnom, hogy a lehetőségeim és a körülöttem lévő levegő is elfogyott.
Bécsben szabadabban lélegzem, mosolyogva kerékpározok az utcáin.
Végtére is a Monarchia fővárosa volt egykoron, így ide is tartozom. Európába.